Hűvös ostor fogyás
Tartalom
Reggel frissen ugrott hogyan lehet lefogyni a borjúmban az ágyból, jól ledörgölte magát a jeges vízzel, aztán még kabát nélkül kiszaladt az udvarra, előfütyülte a két kopót, megkötötte őket az előszobában.
Hamar felöltözött, megivott egy csupor tejet a konyhában jó melegen, egy darab kenyeret, szalonnát a táskába gyömöszölt. Mire a nagy hűvös ostor fogyás bundát is a nyakába kanyarította, egészen elfogta az a különös, boldog izgalom, amit csak vérbeli vadász érez, ha friss új havon tele reménységgel nekiindul az erdőnek.
Akkorára már hallotta is a szánok hűvös ostor fogyás a ház előtt, bekiáltott az apjának. A kutyák bömbölve ugráltak a nyakukba, amikor nagy-bundásan a kapu felé csoszogtak.
A két lapos parasztszánkó már ott állt. Az egyiken egy csomó kutya, a csontosképű vadász egy kézfogással közibök hajította az összeevorkázott Vitézt és Fordíts-ot, rettentő kavarodás támadt, acsargó, dühös gomolyodás, egymás hegyén-hátán tolongtak, a csontosképű Miska rájuk mordult, mire elcsendesedtek, a Dudás vicsorgatta még a fogát, mert Vitéz éppen a feje tetejére repült, ott ült egy pillanatig, négy lábbal balanszírozva a mozgó talajon, aztán elhelyezkedtek, ki-ki meglelte a helyét a szalmán, ki perecre gömbölyödve, ki a szomszédja nyakán nyújtogatva buksi fejét, vagy álmosan lógatva a két első lába között.
Fogyás ügyfelek letelepedett hűvös ostor fogyás, a csizmája a hóba ért, a kürtöt a hátára vetette, a puskát a nyakába akasztotta, a pipát a fogára nyomta s azzal - gyű!
A másik szánon két bunda terpeszkedett.
Az egyikből nagy fiatal veres orr nyúlt ki a hidegbe, a másikból egy szipkás szivar mögül egy áttetsző, finom, hirtelen görbülő sasorr. Zoltai Pál belepréselte bundáját a kettő közé s eldőlt kényelmesen a fenyőgallyon, amellyel a szánkó meg volt ágyazva.
Roppantul tudta élvezni mindig a szánkázást, - mindent, ami a szabad repüléssel valami összefüggésben volt. Ezt a lapos szánkót meg különösen kedvelte, az ember úszik rajta, mintha nem is a földön, hanem felhőkön ülne.
Végigheverni rajta bundástól s akkor a lapos alkotmány elkezd siklani olyan finoman, mintha lágyan ringó vizen vinne egy fenyőillatos hajó. A fiatal Pataky ekkor megszólalt: "Ni, egy idegen kopó.
A táv kétharmadánál még ő volt a bajnok, de az ötödik hely miatt sem búsult. Nyilatkozataiban épp olyan laza, mint a magyarok új kedvence, Kenderesi Tamás. A legjobb időt a cseh Jiří Prskavec érte el, ő azonban hozzáért egy kapuhoz, a két büntetőmásodperc miatt így csak a harmadik helyre jött be.
Senki sem látta jönni, csak ott termett valahonnan, lehajlott fejjel szaglászott a hóban, ahol a kutyák hagyták nyomaikat a rövid pihenő alatt, aztán felkapta a fejét a ügetve megindult alvás segíti a fogyást. A két laposra kopott gerenda puhán merült a hóba, mely az éjjel magasan borította be a földet.
Úsztak benne ütemes ringással, a lovak patája verte a taktust, a csengők zenéje verssorokká lágyult, melyeknek végére pontot tett az ostor pattanása.
A hó szaladt kétoldalt, mint sebesen folyó folyó hulláma, lombtalan fűzfák futólépésben iramodtak mögéjük, hogy távolabb meglassítva lépteiket, szorosan egymás mellé felzárkózzanak.
Majd hegyek nőttek fel kétoldalt mellettük, egyre magasabbra és szorosabbra s az imént még tengerként szétfolyó szürkés ég összeszorult a hegyek barna partjai között. Hanyattfekve nézett vissza az elmaradó dombokra, az egybefolyó csillogó mezőkre, amiket még összefogott a téli reggel kékes levegője s még nem elemezett részekre a fehérségbe vonalakat rajzoló nap szene.
A nagy bundában, mint valami jó meleg házban ült, fészkelődött nagy kéjesen s úgy érezte, a tagjai megnőnek, megerősödnek benne, vézna lábszára erősen, háziurasan terpeszkedett el a csizmában. Felhúzta a karját s titokban megtapogatta a bicepszét. Ahogy ott feküdt a felszabadult egészségnek, erőnek boldog jóérzésében, különös erővel ragadta meg az az érzékeny, szinte gyerekes melegség, amely mindig feltámadt benne, ha hosszú idő multán hazajött.
Grigar érmét elvitte a víz | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál
De soha még ennyire hevesen nem fogta el, mint most: a vágy ezek után a vén hegyek után, ahol a nagyapái éltek. Mint valami szent helyre gondolt ide mindig már mint kis gyerek is s ünnepje lett az életének, egyre ritkuló ünnepje, amikor lelkében magasztos, meghatott érzéssel jött ide.
Így érzete ezt mindig, de most megdöbbenve és ijedten érezte, hogy csak itt lehetne boldog, itt is ezt az életet élve, amit ezek ketten, akik vele együtt feküsznek a szán fenyő ágyán, akikben ugyanaz a vér kering, mint az ő ereiben. Valami nagy átkos verésnek, tudta most az élet játékát, mely henye, élvező úri vért oltott bele s megtagadta tőle a nevet s ami azzal együtt jár.
Grigar érmét elvitte a víz
Egy pillanatnyi irigy fellobbanás volt ez s már újra átengedte magát az édes élvezetnek, mely mindenfelől simogatta, melengette a lelke reszkető véznaságát, mint a bunda a testét. A múltra kellett gondolnia, a néhány napos múltra, amit olyan merészen a faképnél hagyott, ettől kacagnia kellett.
Faképnél hagyta őket s elbújt ide, ahol senki rá nem találhat. A hegyek, mint a várfalak tornyosulnak két oldalt s egy kanyarulaton bezárul mögötte a kapu.
Nagy sovány ételek fogyáshoz, erdők rengeteg tömegével övezi várát, egy egész világ tiszta levegőjű tájait varázsolja maguk közé, ahová nem hatolhat a nyomába eredt kopók bűzös szájának még a lehelete sem. A fantáziája élvezettel játszott ennek a szimbolikus gondolatnak az elképzelésével. Most bezárulnak a hegyek és kint reked minden üldöző.
Rohannak utána a csahos szájú kopók s egy nagy sziklafal mered eléjök: azon nem lehet átjutni. Jönnek az aggodalmak, vigyorgó, nagyfejű, lomhán megülő, kísértetei s megrekednek a havak tengerében, mely körülveszi. Kacagott a bundájában az elképzelésen, olyan komikus volt: nehéz totyogású kacsafélék - a méteres hóban. Aztán fekete holló csapatok jönnek magasan - elvesznek a hófelhők között s összegabalyodnak a ködökben.
Jön az elhagyott, undok vidékek levegője, mely beette magát még a bútorába is, jön hömpölyög - de megdermed a téli reggel friss, illatos fagyától, mely győzelmesen körül lengi.
A sápadtság lehetséges okai
Megáll a falka fent és alant és bután tűnődve bámul egymásra. Eltűnt az üldözött, hiába vizsgálódnak, szaglásznak bármerre nincs nyoma se levegőben se földön.
- Nagy László, infektológus A sápadtság kialakulhat lassan, fokozatosan, de bizonyos esetekben az egészséges arcpír igen rövid időn belül ijesztően halovánnyá is válhat.
- A sápadtság lehetséges okai
- UJFALUSI LÁSZLÓ: A VÉN KOPÓ NOVELLA II.
- Az áfonya segít a zsírégetésben
- Súlycsökkenés bug hányás után
Nincs nyom sehol. Aggályos és kicsinyes fantáziája, mely mindig a realitás élességével kapaszkodott az elképzeléseibe, most hirtelen görcsös ijedelemmel markolta meg ezt a gondolatot: nincs nyom sehol. Nyugtalanul ült fel a szános s a szeme borzongva meredt rá a két fényes szalagra, mely fáradhatatlanul és meg nem szakítva siklott ki hátul a szán talpai alól.
Szaladt, szaladt a két fényes vonal sebesen vissza az elhagyott világba s a nyomokon - jaj ott bukkant elő a kanyarulatnál egy fekete folt: a rettenetes idegen kopó, mint valami ismeretlen titokzatos üldöző.
Feltámadt, egészséges gondolkodása csak percek múlva tudta kivetni magából a régi félelmet, mely hirtelen ránehezedett. A völgyben elszórva házak aludtak a hóban megbújva, meleg emberi vackok az eleven élet kicsiny tanyái a havas, holt világ keblén. Az első szánról lepattant az ember, kibújt a kürt zsinórjából, hűvös ostor fogyás megzengette az alvó hegyeket, a kis kunyhók betapasztott parányi ablakait, mire kinyílt egy ajtó és itt, egy bozontos, párás parasztfej bújt ki a gőzölgő ajtónyílásból: egyik kezében a puska, a másikkal úgy jöttében a foltos szűrt dobta magára, mögötte az asszonya nyújtotta a táskát a krumplis bogáccsával.
Egyenkint bújtak elő a kerülők, az öregebbje rádült a szánra a kutyák közé, a fiatalabbja lépést sietett bocskoros lábával a lovakkal. A lovak már hasig taposták a havat. A bundáktól megszabadulva jókedvűen és karcsóan üdvözölték egymást, mintha most találkoznának, az emberek frissen is bizakodó, arcokkal tárgyalták a hajtás kilátásait, szép nap ígérkezett tiszta és csillogó, a kutyák hemperegtek a fagytól porló hóban s türelmetlenül bömböltek.
Egyszerre vicsorogni és ugatni kezdett a megláncolt falka: az idegen kopó termett közöttük.
